Ezt a kis "IPARTÖRTÉNETI" ismertetőt nem szakkönyvekből, hanem saját gyerekkorom emlékeiből írtam. Remélem, sokan fogják elolvasni, hiszen szorosan hozzátartozik Budapest történelméhez, viszont egyre kevesebben emlékeznek rá.
Persze, nekem könnyű dolgom van, hiszen BELESZÜLETTEM a
Persze, nekem könnyű dolgom van, hiszen BELESZÜLETTEM a
BUDAPESTI KÁRPITOS-UTCÁBA!
Elég a 60-as, 70-e évekig visszamennünk. Akkor is szükségük volt az embereknek bútorokra, azzal a különbséggel, hogy e célból nem a nagyáruházba tartottak, hanem a Kárpitos-utcába.
Két ilyen is volt Pesten! Az egyik, a Baross utca. A másik, ahová nekem is volt szerencsém megszületnem, komoly rangot adott: KIRÁLY UTCAI KÁRPITOS.
E két utcában, és környékén volt a főváros Kárpitos-mesterei közel 70%-ának üzlete.
A dolog lényegéhez az is hozzátartozott, hogy ezt nemcsak Pesten és Budán, hanem az ország nagy részén ismerték.
A Tatabánya környéki bányászfalvaktól, a Cegléd menti tanyákig jártak az emberek ide, hogy pénzüket költsék.
Az iparosok előre készültek a bányász-fizetésekre, a zárszámadásokra. Nem is beszélve a HÚSVÉTRÓL, pláne a KARÁCSONYRÓL. SZINTE FORRTAK ILYENKOR A KÁRPITOS ÜZLETEK!!!
Azt is nehéz ma a "katalógus-vásárló" világban elképzelnünk, hogy ezek a cégek szinte ugyanazt a bútorfajtát készítették, és mégis volt rá kereslet.
Mi lehetett ez a hatalmas sikerű kárpitozott bútor?- kérdezi a félrevezetést szimatoló.
Ez volt a BUKÓS REKAMIÉ!!!
Viszont köszönöm a türelmedet, és folytatni is fogom, remélem, TE IS OLVASOD!
Világítós, vitrines, (úgy csúfoltuk: "vitringes"), vagy csak sima polcos. Főleg középdió, vagy sötét-dió színben fényezve. Hozzá a két rumbafotel, kettő, vagy négy székkel. Mindezekre mutatós és tartós "epinglé" bútorszövetet és sok-sok politúrt raktak. Már csak egy asztalt, meg valami szekrényt kellett beszerezni, és be volt rendezve a 60-as évek polgári-, paraszti-, avagy bányász-lakása.
Most már tudjuk hol, tudjuk mit készítettek a "kárpitos-utcákban", és azt is, hogy kiknek. Itt az ideje, hogy elinduljunk az UTCÁBAN!
LESZÁLLUNK A "HATOSRÓL", persze nem akárhol, hanem a Lenin körút, Majakovszkij utca sarkán. (Elnézést kérek, fordítom! Tehát a Király utcánál, a Nyugati felől az Erzsébet körúton, ellenirányban pedig a Teréz körúton.) De ne feledjük, 1960-valamennyit írunk.
A Körúttól a Madách tér felé is volt egy pár kárpitos, de az "igazi Király utcaiak a Lövölde tér felé tanyáztak.
Most kell elővennem a memóriámat, mert én 1953-ban születtem, nem ma volt!
Megyünk szép lassan, be-benézve a kisebb-nagyobb üzletek kirakataiba. Szebbnél-szebb garnitúrák mindegyikben, rekamiék, fotelek, székek.
A körúthoz legközelebb a Vida cég hirdette bútorait. A nem célra jött vásárolni akarók szempontjából ők a legnyerőbbek.
Az Eötvös utca után Pintér kárpitos.
Vele szemben a nemrégen még Bútorboltként működő Hölcz Zsóka néni üzlete.
Mellette a Szászvári cég bútorai kaphatók.
A Vörösmarty utca előtt még a Geller kárpitos, apukám egyik legjobb haverja.
A Vörösmarty után a túloldalon én már megérkeztem:
VARGA LÁSZLÓ KÁRPITOS MESTER!
De azért még sétáljunk tovább, nincs vége a kárpitos-utcának.
Apukám után a Szakács kárpitos következik.
A társaság tiszteletbeli tagja az Aranyfotel őse a Vigh cég az Izabella utcában.
Az Izabella utca után is folytatódik a bútorgyár. Ott van a két jó szomszéd, a Polonyi mester, meg a Száraz mester. Ők is a baráti és ultikörhöz tartoztak.
Még egy kárpitos volt utánuk, később a Nádasy cég lett.
Hát ennyire emlékszem saját gyerekkorom elfelejtett NAGY MESTEREI ENNYIRE MEGHATÁROZÓNAK MUTATKOZTAK.
Az igazsághoz tartozik, tömbszomszédunk a Müller cég, de Ernő bácsi biztosan tiltakozna, ha Őt is a Kárpitos-utcához sorolnám. Ő már akkor is stylbútoros volt.
Remélem tetszett ez a kis ipartörténeti összefoglaló, e sorokkal remélem emléket állíthatok egy régi szakma különleges társulatáról.
Sajnos az emlegetett mesterek nem olvashatják.Most már tudjuk hol, tudjuk mit készítettek a "kárpitos-utcákban", és azt is, hogy kiknek. Itt az ideje, hogy elinduljunk az UTCÁBAN!
LESZÁLLUNK A "HATOSRÓL", persze nem akárhol, hanem a Lenin körút, Majakovszkij utca sarkán. (Elnézést kérek, fordítom! Tehát a Király utcánál, a Nyugati felől az Erzsébet körúton, ellenirányban pedig a Teréz körúton.) De ne feledjük, 1960-valamennyit írunk.
A Körúttól a Madách tér felé is volt egy pár kárpitos, de az "igazi Király utcaiak a Lövölde tér felé tanyáztak.
Most kell elővennem a memóriámat, mert én 1953-ban születtem, nem ma volt!
Megyünk szép lassan, be-benézve a kisebb-nagyobb üzletek kirakataiba. Szebbnél-szebb garnitúrák mindegyikben, rekamiék, fotelek, székek.
A körúthoz legközelebb a Vida cég hirdette bútorait. A nem célra jött vásárolni akarók szempontjából ők a legnyerőbbek.
Az Eötvös utca után Pintér kárpitos.
Vele szemben a nemrégen még Bútorboltként működő Hölcz Zsóka néni üzlete.
Mellette a Szászvári cég bútorai kaphatók.
A Vörösmarty utca előtt még a Geller kárpitos, apukám egyik legjobb haverja.
A Vörösmarty után a túloldalon én már megérkeztem:
VARGA LÁSZLÓ KÁRPITOS MESTER!
De azért még sétáljunk tovább, nincs vége a kárpitos-utcának.
Apukám után a Szakács kárpitos következik.
A társaság tiszteletbeli tagja az Aranyfotel őse a Vigh cég az Izabella utcában.
Az Izabella utca után is folytatódik a bútorgyár. Ott van a két jó szomszéd, a Polonyi mester, meg a Száraz mester. Ők is a baráti és ultikörhöz tartoztak.
Még egy kárpitos volt utánuk, később a Nádasy cég lett.
Hát ennyire emlékszem saját gyerekkorom elfelejtett NAGY MESTEREI ENNYIRE MEGHATÁROZÓNAK MUTATKOZTAK.
Az igazsághoz tartozik, tömbszomszédunk a Müller cég, de Ernő bácsi biztosan tiltakozna, ha Őt is a Kárpitos-utcához sorolnám. Ő már akkor is stylbútoros volt.
Remélem tetszett ez a kis ipartörténeti összefoglaló, e sorokkal remélem emléket állíthatok egy régi szakma különleges társulatáról.
Viszont köszönöm a türelmedet, és folytatni is fogom, remélem, TE IS OLVASOD!
ELÁRULOM, MIÉRT VEHETTEM A BÁTORSÁGOT, HOGY ERRŐL A MAI VILÁGBAN ÍRJAK.
Egyrészt, úgy érzem, igazságtalan dolog így megfelejtkezni egy háborút megélt iparos nemzedék hőskoráról. Másrészt, mert az emlegetettek utódjaként ÉN VOLTAM
AZ UTOLSÓ KIRÁLY UTCAI KÁRPITOS.
ÉS ERRE BÜSZKE VAGYOK!!
AZ UTOLSÓ KIRÁLY UTCAI KÁRPITOS.
ÉS ERRE BÜSZKE VAGYOK!!
KÁRPITOS
Hát igen! Én 1980-ban kerültem ebbe az érdekes világba. Eleinte mint csak csendes szemlélődő, majd lassan-lassan mint teljes jogú munkaerő. Csak ma ahogy olvasom ezt a vissza emlékezést gondolkodtam el azon, hogy mennyien voltak az utcában és ma senki sincs már.
VálaszTörlésTisztelt olvasok!!
VálaszTörlésSzeretném leszögezni, hogy mielőtt a sógoromat megismertem, addig tulajdonképpen semmit nem tudtam a kárpitosmunka nehezéről és szépségéről. Nekem csak az volt a fontos, hogy szép kényelmes és mutatós legyen a bútor a szobámba. Körübelűl ennyire ismertem a kárpitos szakmát. Mélyebben akkor kezdtem megismerni a szakmát, mikor férjhez mentem és a férjem fuvarozta a kész bútorokat. A kárpitos műhely a közelebbi és távolabbi rokonok találkozóhelye lett. A gyerekeink is itt cseperedtek fel. Iskola után vagy ha bárhova mentek mindenki csak egy pillanatra, de befutott a műhelybe. Sok mindent ellestünk a munkával kapcsolatosan. pl. Józsi megtanult bontani, epeda rugót javítani. stb. Juli testvérem teljesen beletanult a vevőkkel való tárgyalásba. Kijárt címekre. Árút rendelt. Ha valamiért nem tudott bemenni a műhelybe akkor tudtam helyettesíteni.
Mi a család nagyon megszerettük a Király utcát.
Józsikánk minden szomszéddal jól megvolt.
A fiúk is beletanultak a bútorszállításba.
Hát most ennyi jutott hirtelen eszembe az emlékekből.
Én vagyok az egyik gyermek aki itt cseperedett fel, ebben az utcában,és főleg az én nagybátyám kárpitos üzletében.
VálaszTörlésÓvodás koromtól szinte minden délutánomat itt töltöttem ez volt a második "otthonom" nagyon meghatározó élmények fűznek ide.
Kisiskolás koromban a Wesselényi utcában volt az iskolám és innen indultam mindig a 4-6-os villamossal be a MŰHELYBE az elején még a testvéremmel, majd egyedül ez volt az első hely ahová egyedül mehettem, nagyon büszke voltam magamra hogy én már egyedül utazom.
Mikor beléptem az ajtó mindig meg kongatta a kis harangot az ajtó felett ekkor előjött Juli, a cuccomat az első sarokba hajítottam, majd felmentem Vilihez.
Ámultam minden olyan nagy volt a hatalmas ágyak fotelek, nagyon érdekes volt napról napra látni, hogy egyik nap még egy elhasználódott kanapé, másnap már egy keret amiből rugók állnak ki, és pár nappal később egy gyönyörű új bútor csillog villog, és ez így ment minden egyes darabbal.
Aztán már én is bele"kontárkodtam" néha a munkába, a megtisztelő feladatom a bontás volt, ez pontosan nekem való feladat volt hiszen ha begondolunk ez végül is rontás, és hát ehhez még most is nagyon jól értek.
Sőt néha még a betérő vevőket is fogadhattam majd eligazíthattam, és valamelyik felnőttre bíztam őket.
Azóta felcseperedtem, sajnos a műhely már nem olyan mint rég, a szívem nagyon fáj érte, de biztos vagyok benne ha most betérhetnék a régi műhelybe már nem lenne minden olyan hatalmas, a galéria nem lenne olyan magas, sőt ha belegondolok szerintem már biztosan csak lehajtott fejjel tudnék ott fent közlekedni.
De a régi meleg kályha mellé még most is szívesen leülnék a hideg téli napokon, és talán már nem is kéne rám szólni hogy túl közel vagyok és mindjárt ráesem, és a kirakatot még most is szívesen rendezgetném, és ugyan-úgy várnám a novembert hogy Julika a kezembe nyomja a sok poros karácsonyfa díszt és feldíszíteném a kirakatot, hogy utána a műhely előtt elhaladó emberek gyönyörködtessem alkotásommal.
Biztos vagyok benne, hogy sokat röhögnénk amikor Julikát el kellene bujtatni olyan betérő emberek elöl akikkel túl kedves volt és lassacskán már a fejára nőttek. Viszont egyetlen egy dolog van amit nem sírok vissza az a félelmetes mellékhelység melynek a kulcsát anyuval meg annyiszor beletörtük a zárba.
Hát ezek az én kis emlékeim, biztos vagyok benne hogy meghatározta gyerek koromat ez a hely, és azok az esetek amik itt velem és kis családommal megestek, azóta is sok mosolyt csal az arcunkra néhány történet, és emlék amelyek életem ezen szakaszából származnak.
Puszi Lilla
U.i.: remélem nem lett túl hosszú, és jót nevettetek amikor ezt olvastátok