2010. április 18., vasárnap

KÁRPITOS-UTCA, BUDAPEST! 1. rész




Ezt a kis "IPARTÖRTÉNETI" ismertetőt nem szakkönyvekből, hanem saját gyerekkorom emlékeiből írtam. Remélem, sokan fogják elolvasni, hiszen szorosan hozzátartozik Budapest történelméhez, viszont egyre kevesebben emlékeznek rá.
Persze, nekem könnyű dolgom van, hiszen BELESZÜLETTEM a

BUDAPESTI KÁRPITOS-UTCÁBA!

Elég a 60-as, 70-e évekig visszamennünk. Akkor is szükségük volt az embereknek bútorokra, azzal a különbséggel, hogy e célból nem a nagyáruházba tartottak, hanem a Kárpitos-utcába.
Két ilyen is volt Pesten! Az egyik, a Baross utca. A másik, ahová nekem is volt szerencsém megszületnem, komoly rangot adott: KIRÁLY UTCAI KÁRPITOS.
E két utcában, és környékén volt a főváros Kárpitos-mesterei közel 70%-ának üzlete.
A dolog lényegéhez az is hozzátartozott, hogy ezt nemcsak Pesten és Budán, hanem az ország nagy részén ismerték.
A Tatabánya környéki bányászfalvaktól, a Cegléd menti tanyákig jártak az emberek ide, hogy pénzüket költsék.
Az iparosok előre készültek a bányász-fizetésekre, a zárszámadásokra. Nem is beszélve a HÚSVÉTRÓL, pláne a KARÁCSONYRÓL. SZINTE FORRTAK ILYENKOR A KÁRPITOS ÜZLETEK!!!
Azt is nehéz ma a "katalógus-vásárló" világban elképzelnünk, hogy ezek a cégek szinte ugyanazt a bútorfajtát készítették, és mégis volt rá kereslet.
Mi lehetett ez a hatalmas sikerű kárpitozott bútor?- kérdezi a félrevezetést szimatoló.
Ez volt a BUKÓS REKAMIÉ!!!

Világítós, vitrines, (úgy csúfoltuk: "vitringes"), vagy csak sima polcos. Főleg középdió, vagy sötét-dió színben fényezve. Hozzá a két rumbafotel, kettő, vagy négy székkel. Mindezekre mutatós és tartós "epinglé" bútorszövetet és sok-sok politúrt raktak. Már csak egy asztalt, meg valami szekrényt kellett beszerezni, és be volt rendezve a 60-as évek polgári-, paraszti-, avagy bányász-lakása.

Most már tudjuk hol, tudjuk mit készítettek a "kárpitos-utcákban", és azt is, hogy kiknek. Itt az ideje, hogy elinduljunk az UTCÁBAN!

LESZÁLLUNK A "HATOSRÓL", persze nem akárhol, hanem a Lenin körút, Majakovszkij utca sarkán. (Elnézést kérek, fordítom! Tehát a Király utcánál, a Nyugati felől az Erzsébet körúton, ellenirányban pedig a Teréz körúton.) De ne feledjük, 1960-valamennyit írunk.
A Körúttól a Madách tér felé is volt egy pár kárpitos, de az "igazi Király utcaiak a Lövölde tér felé tanyáztak.
Most kell elővennem a memóriámat, mert én 1953-ban születtem, nem ma volt!
Megyünk szép lassan, be-benézve a kisebb-nagyobb üzletek kirakataiba. Szebbnél-szebb garnitúrák mindegyikben, rekamiék, fotelek, székek.
A körúthoz legközelebb a Vida cég hirdette bútorait. A nem célra jött vásárolni akarók szempontjából ők a legnyerőbbek.
Az Eötvös utca után Pintér kárpitos.
Vele szemben a nemrégen még Bútorboltként működő Hölcz Zsóka néni üzlete.
Mellette a Szászvári cég bútorai kaphatók.
A Vörösmarty utca előtt még a Geller kárpitos, apukám egyik legjobb haverja.
A Vörösmarty után a túloldalon én már megérkeztem:
VARGA LÁSZLÓ KÁRPITOS MESTER!
De azért még sétáljunk tovább, nincs vége a kárpitos-utcának.
Apukám után a Szakács kárpitos következik.
A társaság tiszteletbeli tagja az Aranyfotel őse a Vigh cég az Izabella utcában.
Az Izabella utca után is folytatódik a bútorgyár. Ott van a két jó szomszéd, a Polonyi mester, meg a Száraz mester. Ők is a baráti és ultikörhöz tartoztak.
Még egy kárpitos volt utánuk, később a Nádasy cég lett.
Hát ennyire emlékszem saját gyerekkorom elfelejtett NAGY MESTEREI ENNYIRE MEGHATÁROZÓNAK MUTATKOZTAK.
Az igazsághoz tartozik, tömbszomszédunk a Müller cég, de Ernő bácsi biztosan tiltakozna, ha Őt is a Kárpitos-utcához sorolnám. Ő már akkor is stylbútoros volt.
Remélem tetszett ez a kis ipartörténeti összefoglaló, e sorokkal remélem emléket állíthatok egy régi szakma különleges társulatáról.
Sajnos az emlegetett mesterek nem olvashatják.
Viszont köszönöm a türelmedet, és folytatni is fogom, remélem, TE IS OLVASOD!

ELÁRULOM, MIÉRT VEHETTEM A BÁTORSÁGOT, HOGY ERRŐL A MAI VILÁGBAN ÍRJAK.
Egyrészt, úgy érzem, igazságtalan dolog így megfelejtkezni egy háborút megélt iparos nemzedék hőskoráról.
Másrészt, mert az emlegetettek utódjaként ÉN VOLTAM
AZ UTOLSÓ KIRÁLY UTCAI KÁRPITOS.
ÉS ERRE BÜSZKE VAGYOK!!
KÁRPITOS


2010. április 5., hétfő

Király utcai kárpitos



Ez a blog természetesen nem üzleti, mert a szakmát 2005-ben egy súlyos bénulás miatt abbahagytam. Ekkor 27 év szakmai múlt állt mögöttem.
Most azért jelentkeztem feleségem blogjába társszerzőnek, hogy a kárpitos szakmáról, a Budapesti kézműves ipar e szép ágának múltjáról, saját élettapasztalatomról írhassak.
Ezen kívül szeretnék az egyszerü, otthon végezhető kárpitos munkákhoz tanácsokat adni.
Ebben a munkában részt vesz feleségem, én pedig segítek Neki utazási blogbejegyzéseket készíteni. Hiszen e kettő huszonkilenc év házasság után közös.
Mint ahogy jelenlegi megváltozott életünkhöz hozzátartozik a megváltozott életminőségünk megosztása is.